Bár az első, hivatalos, 1870-ben készült népszámlálás óta eltelt 140 évben Berekböszörmény elveszítette lakosságának megközelítőleg 40%-át (1870-ben 3265 lakos, 2012-ben 1975 lakos), tágabb időszakot vizsgálva a település a természetes népmozgalmi és migrációs folyamatok eredményeként népességét, tövid, átmeneti időszaktól eltekintve folyamatosan megtartotta. A népességszám alakulását, a II. József által elrendelt és 1784-1785 között lezajlott országos kiterjedésű népszámlálás, valamint az első hivatalos, később tízévenként megismételt magyarországi népszámlálások és a T-star (településstatisztikai) adatbázis adatai alapján megbízható módon nyomon lehet követni.

Az elmúlt néhány évben a népességszám 1900 és 2000 fő közötti szinten stabilizálódott. Ez egyben azt is jelenti, hogy az 1785-ös esztendőt alapul véve, a népességszám nagyjából a két évszázaddal ezelőtti szinten állapodott meg napjainkra.

A település demográfiai helyzete a megye falusi településeihez viszonyítva ma már nem tekinthető túlzottan kedvezőtlennek, korstruktúrája sem igazán rossz, bár a folyamat tendenciái az utóbbi években egyre erőteljesebben negatív irányúak. Ebben szerepet játszanak a természetes szaporodás romló adatai: az élveszületések és a halálozások közötti különbség évről-évre csökken, s az elmúlt években egyre inkább negatív előjelet mutatott. Szerencsére ezt képes ellensúlyozni az állandó és ideiglenes oda- és elvándorlások számában mutatkozó pozitív változások.

Bár a korstruktúra változásai egyre inkább negatív irányúak, Berekböszörmény helyzete valamelyest kedvezőbb az országos átlagnál. Ennek oka, hogy a produktív kor felé haladó népesség újratermelődése biztosított, a 2011. évi településstatisztikai adatok szerint a 0-19 évesek száma az össznépességhez mérten, az országos átlaghoz képest magas, 24,3% (2011-es adat).