A települést valószínűleg a böszörmények és mohamedán vallású, török etnikum népcsoportok alapították. Neve írásos forrásokban elsőként 1291-1294 között bukkan fel a váradi püspöki tizedjegyzékben. Viszonylag késői említése ellenére a település Árpád-kori falunak tekinthető. Régészeti és egyéb ásatásokból származó tárgyi emlékek alapján bizonyosra vehető, hogy Berekböszörmény nemcsak hosszú évezredekre visszamenően volt lakott hely, hanem a honfoglaló ősök is megtelepedtek itt. A honfoglalást követően, a XI-XII. században királyi birtok lehetett, az Árpádok uralkodása idején a Keresszegi (Körösszegi) várhoz tartozott, egyháza pedig a XIII. század végén az egyik legnépesebb volt.

   A következő, a település létét bizonyító újabb nyomós írásos emlékek az 1332-1337 közötti pápai tizedjegyzékekben fordulnak elő. A feltüntetett adóösszeg nagyságát tekintve a környék egyik legnépesebb településének számított.

   Berekböszörmény valamikor két részből (Berek és Böszörmény) állott, s csak később olvadt egybe. A XIV. század végéről, 1390 tájékáról származó adatok szerint Böszörmény és Kisböszörmény (nyílván az utóbbi volt a Berek) a körösszegi váruralomban Losonci István bán tulajdonába tartozott. Halála után 1396-ban az uradalomból ugyancsak a körösszegi vár tartozékaként Berekböszörmény a Csáky-ak birtoka lett. Ez idő tájt már vámos hely. 1421-től mezőváros.

   Az 1520. évi vámösszeírás szerint Bezermen vámszedő vásáros hely, melynek földesura a Csáky család. Lakossága a XVII. Században valószínA±leg katonai szolgálattal (is) tartozhatott földesurának. A Csáky-család igen hosszú időn át, megszakítás nélkül birtokolta a mai község területét, a XIX. század derekán a források még mindig őket jelölik meg a birtok földesuraként.

   A település lakosai a református vallásra már a 16. században áttértek, erre vall az, hogy 1567-ben már Berek-Böszörményben bizonyítottan református eklézsia volt. Az egyház anyakönyvei 1756-tól maradtak fent, jelenlegi temploma 1824-1829 között épült, de feltehető, hogy mint igen régi egyháznak, már a 17. században is volt temploma.

   A sok pusztulást hozó török hódoltság időszakát a település lakottan vészelte át. Várad visszafoglalásának évében (1692) 19 háztartással írták össze, s ebből az évből származik a község legkorábban ismert címeres pecsétnyomója is.

   A XVIII. Századi vármegyei és országos összeírásokban növekvő lélekszámmal szerepel. A szántóföldi mA±velés mellett jelentős volt állattartása is, ezen belül a szarvasmarháé, de a lótenyésztésé is egyre növekedett.

   Közigazgatási jogállását és hovatartozását tekintve a település a középkorban a Bihar vármegyéhez tartozó oppidum (mezőváros), majd község (1773), 1882-től nagyközség, 1950-től Hajdú-Bihar megyéhez tartozó önálló tanácsú község, 1984-től Berekböszörmény Körösszakállal és Mezősassal együtt nagyközségi közös tanácsú társközség, Körösszegapáti székhellyel, 1990 után ismét önálló jogállású község

   2013. március 1-től Berekböszörmény székhellyel Körösszakál és Bedő kirendeltségekkel létrejött a Berekböszörményi Közös A–nkormányzati Hivatal.