Kétszeres, és egyben az első magyar súlyemelő világbajnok, sokszoros olimpiai és európai bajnoki érmes. 18 világcsúcsdöntés fűződik a nevéhez. Berekböszörményben született, 1936 június 13-án. Sportpályafutásának első lépéseit a világhírnév felé Debrecenben tette meg, eleinte váltósúlyú, később középsúlyú súlyemelőként. 1954-ben ifjusági bajnok lett, egy évvel később pedig a felnőttek között is sikerült aranyérmet szereznie. Világbajnoki cí­meit 1962-ben, Budapesten, és 1963-ban, Stockholm-ban szerezte. Az 1960. évi, római olimpiáról bronz, az 1964. évi, Tokyo-ban rendezett játékokról szintén bronz éremmel tért haza.
Versenyzői pályafutását követően edzőként helyezkedett el, szakmai munkásságát elismerve a magyar válogatott versenyzők felkészí­tését végezte Orvos Andrással megosztottan. 1973-ban ajánlatot kapott törökországból, í­gy edzői munkásságát Ankarában folytatta. Ezt követően Ausztráliában dolgozott az ausztrál válogatott edzőjeként. 2012 évben a községháza falán emlékére emléktáblát emeltetett az önkormányzat, és dí­szpolgári cí­m került adományozásra részére, melyet hozzátartozói vettek át.

Jászai Mari dí­jas szí­nművész, a Nemzeti Szí­nház egykori szí­nésze. 1928. február 5.-én született Berekböszörményben. Tanulmányait Szí­niakadémián végezte, ahonnan 1952-es diplomaszerzése után a Nemzeti Szí­nházhoz került. Haláláig játszott a Nemzeti Szí­nház szí­nészeként, többek között olyan szí­nházi művekben, mint a Csongor és Tünde, az Ozorai példa, a Karnyóné, vagy a Liliomfi. Szerepet kapott tévéfilmekben is. Játszott A vasrács cí­mű, és Az a szép fényes nap cí­mű magyar tévéfilmekben, illetve a Budapesti tavasz cí­mű magyar játékfilmben is. 1957-ben kapta meg munkássága elismeréseként a Jászai Mari dí­jat. Budapesten halt meg 1986. április 11-én.

A szellemes sanzon és kabaréjelenetek népszerű í­rója volt. Nagy sikereket ért el háborús verseivel és kis, egyfelvonásos, rövid drámáival. Dalai közszájon forogtak. 1888. augusztus 11.-én született Berekböszörményben Fleischer Maximilián és Weisz Irma gyermekeként. Jogot tanúlt a kolozsvári egyetemen, de az irodalom jobban vonzotta. Első versei 1906-ban, A Hét cí­mű folyóí­ratban jelentek meg. 1906 és 1914 között Nagyváradon dolgozott, mint újságí­ró. Részt vett A Holnap nevű irodalmi antológia szerkesztésében, melyet az irodalomtörténészek a modern magyar irodalom kiindulópontjaként emlegetnek. Nagy barátság fűzte Ady Endréhez. 1914-ben Budapestre költözött, ahol Nagy Endrével a magyar kabaré megteremtésén fáradozott. 1917-ben a Katona József Szí­nház dramaturg titkára, 1922-től az Andrássy úti Szí­nház, majd a Blaha Lujza Szí­nház, 1925 és 1927 között ismét az Andrássy úti Szí­nház művészeti igazgatója. 1927 és 1928 között pedig az Új Szí­nház igazgatói székét foglalta el. 1938. szeptember 22-én halt meg Nagyváradon.